Legfiatalabb lánygyermekként született két fiú és négy lánytestvér után, így az élete talán megfelelő környezetben, nagy szeretetben, odaadó nevelésben telt a vidéki Skócia Aberdour falucskájában, de kiemelkedő jómódban semmiképpen sem. Édesapja a település szatócsboltját vezette, míg édesanyja a helyi tanítónő. Amennyire elfogadható keresetük volt, az olyannyira elment népes családjuk megélhetésére, házuk fenntartására.
Utolsóként, ám így is elég hamar, nagy lelkesedéssel repült ki a családi fészekből, amikor megfogalmazódott benne a gondolat, hogy édesanyja ismert mintájára ő is tanítónőnek álljon. Tanulmányait a családtól távol végezte, az egyetlen Fife tartománybeli, állami preparandiában, s bentlakóként nemcsak az elméjét acélozták meg, hanem természetesen az erkölcseit is.
Kissé tán beteges, de ennek ellenére bátor, erős igazságérzettel megáldott, vörös lányka volt, de hevessége csillapodott a korral, érettséggel. A korai évei természetközelben, vidéki nyugodalomban teltek, de később se vágyta a nagyvárosi sürgölődést úgy, mint iskolai barátnői, akik mind Londonról álmodoztak. Nem csak ebben különbözött kortársaitól: a fess tisztek, vagy a helyi lelkész sem váltotta ki olyan egyértelmű csodálatát, mint ahogy azt a barátnők helyesnek vélték volna.
A vidéki oktatási rendszer minden tanítónőt tárt karokkal fogadott az elemi iskolákba, így képzése után természetesen ő is annak rendje és módja szerint belekerült a közoktatás lassú áramlásába. Családjával, szüleivel a több megyényi távolság miatt levélben tartja a kapcsolatot, de a személyes látogatásra a mai napig csupán ünnepnapokon van lehetősége.
A hivatásában azonban nem kellett egy emberöltő, hogy rájöjjön, nem csak több tucat, de öt gyerek is túl sok a számára. A nevelési elveiben ugyanis mindenféleképpen az időigényesebb személyes kapcsolatot, és a megfelelő odafordulást tarja fontosnak, amit a közoktatási forma nem tesz lehetővé.
Így eshetett hogy hosszas kutatás és közbenjárás árán végül idén egy egyedüli gyermek mellé sikerült állást találnia, mint nevelőnő. Bár Hampshire igencsak távol van mindentől amit eddig a szeme ismert, de mindenféleképpen lelkesen hagyta maga után a mérföldeket, hogy a Breighton kastély nyugodt falai között vesse bele magát a munkába. A ház népeivel jó kapcsolatban van, különösképpen a nevelt, anyátlan Eleonore az, akivel a kissé antik hangulatú díszletek között megtalálta a közös hangot. Természetesen mindez elengedhetetlen is ahhoz, hogy megfelelőképpen végezze a munkáját.
A ház urával ritkán találkozik, ellenben annak édesanyjának erős természetét még ő bírja legjobban a személyzettel ellentétben. Sőt, szívesen is teázik a társaságában délutánonként, és olvas, kézimunkázik mellette, ha nem épp a kisasszonyra felügyel.