23 esztendővel ezelőtt, április 20-án láttam meg a napvilágot, egy jómódú és sikeres kesztyűgyáros, Obadiah Clarke legidősebb lányaként. A gyerekkorom gondtalanul telt, húgom és öcsém társaságában. Tizennégy éves koromban egy előkelő vidéki magániskolába írattak - ez már csak a látszat miatt is fontos volt apámnak - és az itt eltöltött éveknek köszönhetően remekül festek és hímzek, kitűnően beszélek franciául, és nem csinálok magamból bolondot az úri társaságban. apám már az első bálomon kiválasztotta a jövendőbelimet, és amint vége lett a szezonnak, megesküdtünk - ennek már hat éve. A férjemet George Lovellnek hívják, és sosem volt különösebben ellenszenves - igaz ennél mélyebb érzelmeket sem tápláltam az irányában - de ami még fontosabb, a vagyoni és társadalmi helyzete is illeszkedett az enyémhez, így hát elmondhatom, hogy jó házasságot kötöttem. A boldogságomhoz már csak egy gyermek hiányzott, és végül, hosszas próbálkozás után négy évvel ezelőtt egy havas téli éjszakán megszületett George Lucas, mindkettőnk szeme fénye.
Kellemes, nyugodt családi életet éltünk - a férjem dolgozott, én a kis Lucassal foglalkoztam, vagy festegettem - egészen két évig, amikor is beütött a katasztrófa, egy rémes, lázas betegség képében. Először a fiam kapta el, és bár George erősködött, hogy a szakképzett ápolónők és a dajka remekül gondját viselik, és kérte, hogy utazzunk vidékre, képtelen voltam otthagyni az én kis drágámat. Nem lehettem ott a halálos ágyánál, mert akkor már engem is a hatalmába kerített a kór. Amit a gyermek szervezete nem viselt el, azt az enyém kibírta, így lehet az, hogy még ma is e földön járhatok - de hányszor kívántam, hogy bárcsak inkább Lucas lenne itt helyettem!
Bármennyire kérlelt is a férjem - jó szóval, és máshogyan is - képtelen lettem volna életet adni még egy gyermeknek, hogy aztán őt is elveszítsem. Emiatt aztán, mondanom sem kell, a kapcsolatunk igencsak megromlott, ma már alig beszélünk, pedig egy házban élünk. Viszont egész életemben vágytam arra, hogy kitörjek a társadalmi helyzetem szabta korlátok mögül, és mostanára szedtem össze eléggé a bátorságomat ahhoz, hogy meg is tegyem. Nagyjából egy évvel ezelőtt jelent meg az első romantikus, de főképp erotikus regényem, Jerome Woods álnéven, és a közepes sikere után két másik követte. Ma már csak az írás tölti ki az életemet, szigorúan titokban, mivel a férjem biztosan nem nézné jó szemmel a tevékenységemet.
Ez tehát életem rövid története."
Egyebek:
Karakterkép: Harriet Arnberg
Regisztráció időpontja: 2013.01.30. 15:36:53