A Prokopowicz név nem lehet teljesen ismeretlen a londoni átlagpolgárság számára, hiszen a postás nevét azért elég sokan meg szokták jegyezni, főleg ha egy kifejezetten régi bútordarabról van szó. Andrew Prokopowicz személye pedig határozottan definiálja a régi bútordarab fogalmát, a szótárban is az ő nevét nyomták húsz évvel ez előtt a fogalom alá, amikor munkába állt. Lényegében a munkájának köszönhette azt is, hogy megismerkedett élete szerelmével, akivel végül frigyre lépett. Szíve választottja, aki bejárónőként tengette a napjait, felmondta állását, amint teherbe esett és onnantól már a saját háztartásuk vezetésével foglalkozott.

Az első gyermek volt Violet, akit még három lánytestvér követett szép sorban. London szélén éltek és mondani sem kell, hogy négy éhes száj etetése egyáltalán nem volt kis feladat, főleg a Mr. Prokopowicz fizetéséből, ami sosem volt túl fényes. Így a lányoknak már elég hamar némi önállóságot kellett mutatniuk és megtanulni főzni, takarítani, varrni. A család női tagjai jobbára a hímzéseikkel, horgolásaikkal próbáltak egy kis extra bevételt hozni a konyhára, amiket a piacra ki is vittek és árultak. Egy idő után már csak a lányok mentek ki, amikor elég nagyok lettek.

13 évesen már a kis Violet a pékségben kapott állást. Mondani sem kell, hogy a kenyérdagasztás nem éppen könnyű feladat, de muszáj volt a család minden tagjának kezdenie valamihez. Neki pedig sosem volt különösebben ellenére a munka, hiszen eleve erre nevelték. Tény, hogy húgaival gyakran álmodoztak, hogy majd egyszer híres balerinák lesznek és majd mindenféle színházakban fel fognak lépni. Azóta is gyengéje a csillogás és a hírnév, még ha tisztában van is vele, hogy a magafajta egyszerű lányoknak abból nem nagyon jár ki.

Mire elérte úgy a 15-16 éves kort édesanyja elküldte őt ahhoz a hölgyhöz, ahol annak idején ő maga is dolgozott. A hölgy már akkor sem volt fiatal, de ezúttal már határozottan idősnek számított és kimondottan háklisnak, így folyamatosan cserélődtek a cselédek a háznál. Nem volt nehéz bejutni, bent maradni viszont annál inkább. Viszont Violetnek annyi előnye volt a többiekkel szemben, hogy édesanyja évekig szolgálta ki a hölgyet és el lett látva azokkal a szükséges információkkal, amik a túlélést lehetővé tették az öreg boszorkánynál.

Egyszer viszont mindenki eltávozik és bár feltehetőleg senkit nem ért súlyos traumaként egy ilyen vénasszony halála, akinek már senkije se volt ezen a világon, Violetnek ez mégis azt jelentette, hogy búcsút inthet a munkának. Így pedig újabb munka után kellett néznie, amit végül a Rutherford rezidenciában meg is lelt. Cselédként alkalmazták.

Udvarlója sosem volt, de valahogy soha nem is hiányolta. Húgaihoz képest egészen fiúsnak is nevezhető, legalább is, ha egy lány titokban magának csavarja a cigarettát, vagy úgy tud káromkodni, mint egy kocsis az bizony nem feltétlen egy nőies vonás. Persze, lányos lány, de nem a szó finom, elegáns hölgy formájában.

Egyebek:
Regisztráció időpontja: 2012.08.01. 20:00:23